Néha nehéz a szavak szűk korlátai közé szorítva érzéseket, pillanatokat megmutatni másoknak. Főleg akkor, ha ezek nagyon személyes, bensőséges élmények. Most mégis megpróbállak közel engedni titeket azokhoz a belső képekhez, amiket mi láttunk, és szavakat találni azokhoz a hangokhoz, amiket a csend szült bennünk, amikor babát vártunk.
„A zene nem csak a magzat megfelelő fejlődését segíti elő, nekünk szülőknek is segít, hogy minél „beljebb” kerüljünk ahhoz az élethez, ami Bennünk növekszik.”
Első gyermekünk születése előtt nem sokkal találtunk rá egy könyvre (Raffai Jenő – Hidas György – Vollner Judit: Lelki köldökzsinór), ami nagy segítségünkre volt még az utolsó két hónapban is abban, hogyan teremthet kapcsolatot az apa a magzattal. A szerzők szerint, az apának ugyanúgy beszélni, énekelni kell a babához a várandósság alatt, amint az anyának. Sőt! Igazából több éneklésre, beszédre van szüksége a babának az édesapától, mert az anya hangját állandóan hallja, nem csak akkor, ha közvetlenül hozzá beszél.
A férjem kezdetben idegenkedett ettől a feladattól, de néhány hét elteltével – amikor esténként a hasamat simogatva az általa választott dalt énekelte a kisfiunknak – érezte, hogy a baba egyre gyakrabban reagál rá. Odasimul a tenyeréhez, amíg énekel, addig nyugtalannak érzett rugdosásai más ritmust vesznek fel. Ez olyan felemelő élmény volt számára, ami a születés után is meghatározta kettőjük kapcsolatát, erősítette a kötődést közöttük. Lehet, hogy a férjem a szó szoros értelmében csak a szülést követően vált apává, de lelki apasága már hetekkel a születés előtt elkezdődött. Ahogy szépen lassan elkezdtük felismerni a magzat mozgolódásainak, vagy éppen mozdulatlanságának az üzenetét, ráéreztünk arra is, mikor vágyik „zajra” – beszédre, énekre, és mikor szeretne kívülről jövő csendet odabent. Már nem csak én fordultam befelé, hogy kapcsolatot teremtsek a babával a zene által, a férjem is egyre gyakrabban épített hidat a belső csend és a külső világot jelentő hangok között a baba és maga számára.
A születés után közvetlenül is elénekeltük a kisfiunknak azokat a dalokat, amiket a várandósság alatt, és láttuk rajta, hogy valóban megérkezett. Tudta hol van, tudta ki várja őt, nem volt váratlan és feldolgozhatatlan számára a születés utáni időszak, nem érezte idegenül magát ebben a világban.
„A hangunk itt kint is olyan nyugalmat és biztonságot jelentett számára, amilyen megnyugvást és szeretet közvetített felé magzati korban.”
Szerző: Benedek-Horváth Bogáta
Könyvajánló: Raffai Jenő – Hidas György – Vollner Judit: Lelki köldökzsinór
További cikkeink várandósság témakörében: Várandósság