A kulturális sztereotípiák szerint a gyengédség, érzékenység, gondoskodás inkább a nőkre jellemző tulajdonságok. Így a férfiak apaként nehézségekbe ütközhetnek, ha ezeket az érzéseket kell előhozniuk, kifejezniük. A babáknak azonban szükségük van arra, hogy ezt az apáktól is megkapják. A férfiak képesek erre.
Az apaság fogalma sok átalakuláson ment át, és egyre nagyobb figyelmet kap a családszerkezetben elfoglalt helyük és ennek a gyermekekre gyakorolt hatása.(1)
A férfiak és a nők eszköztára nevelési szempontból nagyon hasonló egy aprócska kivétellel. A nők többet mosolyognak és többet is beszélnek a babájukhoz.
Ahhoz, hogy az apák sikeresek tudjanak lenni, szükséges, hogy figyelmesen reagáljanak a csecsemő jelzéseire. A fizikai kontaktus mellett nagyon fontos a kommunikáció. A hangok, a beszéd ritmusa, a hangszín, mind-mind lényeges a baba számára.
Vannak esetek, amikor az anya nem elérhető a csecsemő számára. Ilyenkor létfontosságú a biztonság szempontjából, hogy a másik szülő „helyettesíteni” tudja a távol levőt. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen fel lehet cserélni a szülőket.
Végül pedig az apaság a férfiaknak is jót tesz. Apának lenni büszkeség és elégedettség forrása lehet. Azzal, hogy a férfiak részt vesznek a csecsemőkkel való foglalkozásban, lehetővé tehetik a „lágyabb oldaluk” kibontakozását. Sokszor a csecsemők azok, akik révén empátiát, érzékenységet és érzelmi megértést tanulnak.
Forrás:
1) Natasha Cabrera, Catherine S. Tamis-LeMonda, Robert H. Bradley, Sandra Hofferth, Michael E. Lamb.:Fatherhood in the Twenty-First Century First published: 28 January 2003 https://doi.org/10.1111/1467-8624.00126
Szerző: dr. Toma Andrea Ph.D