Már annak felismerése, hogy segítségre van szükséged, komoly konfliktusforrás lehet, így ez nem is olyan könnyű kérdés. A gondolat is szorongást okozhat, hogy valaki másra bízzam a gyerekem. Pedig előbb-utóbb a legtöbb szülő szembesül a kérdéssel.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor már nagyon korán elkel a segítség. Segítséget kérni nem szégyen. De tudni kell elfogadni is.

Érdemes megfontolni kire bízzuk a babánkat

A legtöbbször ismered valahonnan azt a személyt, akit az otthonodba szeretnél hívni. Ez megkönnyíti a továbbiakat. De törekedjünk arra, hogy gyermekgondozás szempontjából is minél jobban megismerjük a jelentkezőket. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki vigyáz a babádra.

Hasznos tanácsok:

  • Találkozzunk többször, figyeljük meg milyen mozdulatokkal nyúl a babánkhoz.
  • Fontos kommunikáció megfigyelése.
  • Kérdezzünk a tapasztalatairól, a csecsemőgondozási, nevelési elveiről.
  • Ha lehetőségünk van rá, kérjünk másoktól (korábbi munkaadójától) referenciákat, esetleg kérjük el a
    végzettségét igazoló iratokat.
  • Különösen figyeljünk arra, hogyan kezeli a stresszt, hogyan reagál a babánk sírására.

Ne feledd, hogy a szülőkön kívül a gondozók is okozhatnak a babáknak sérüléseket, okozhatnak ők is megrázott gyermek szindrómát (SBS/AHT). Az első időkben csak nagyon rövid időre hagyd kettesben őket, majd, ha elégedett vagy a gondozással, úgy növeld a távol töltött időt. Alakíts ki a gondozóval olyan őszinte kapcsolatot, amiben elmondhatja neked, ha nehézséget okoz a síró babád (felhívhasson, ha úgy érzi, nem bírja tovább).

Kérdezzünk rá, ismeri-e ezt a Megrázott gyermek szindróma (SBS/AHT) kórképet.

Világosan fogalmazzuk meg az elvárásainkat, pontosan tisztázzuk, hogy mit tehet, és mit NEM tehet meg, ha sír a babánk. Érdemes megmutatni neki a „Sose rázd a kisbabádat” videót.