Vendégszerzőnk, Kormányné Gyüre Bernadett arról mesél, hogyan érezte magát kezdő szülő szerepben, alakuló családjában, és hogyan látja mindezt visszatekintve, új hivatása küszöbén, már nem csak egy szülő szemszögéből, hanem gyakorlatokkal teli tanulmányain keresztül rálátva az általános viszonylatokra.
Kormányné Gyüre Bernadett vagyok, a Semmelweis Egyetem-Egészségtudományi karának 3. éves védőnő hallgatója és egy 5 éves kisfiú anyukája. Nagyon jó ötletnek tartom a Szülőségre felkészítő tanfolyamot, mert arról kevesen beszélnek, hogy pontosan mi várható szülés után. A szülés csak egy töredéke a szülővé válás folyamatának.
Szakemberként
Fontos lenne felkészíteni az anyukákat arra, hogy a hatalmas és hirtelen jövő felelősség nyomasztó érzésével hogyan tudnak megbirkózni. Nem attól lesznek jó anyák, hogy már az első percben tudják anyatejjel táplálni a kisbabájukat, hogy nem sír az újszülöttjük, vagy hogy az első perctől meg tudja különböztetni a sírások fajtáit, és még lehetne sorolni. Az elég jó szülő fogalma fokozatosan épül fel. Ahogy telik az idő, egyre többet tapasztalnak, tanulnak, megismerik gyermekük sajátosságait, személyiségét, jelzéseit. Lényeges megtanítani a kismamáknak, hogy rengeteg szakember segítségükre van, ha bármiben elakadnak. Például laktációs tanácsadó, korai fejlesztő, gyógytornász, perinatális szaktanácsadó… Kiemelten fontos szerintem, hogy a pszichésen felkészítsük a szülőket, majdhogynem prevencióként a PTSD vagy akár a SBS ellen.
A szülés utáni időszakot nem véletlenül hívják gyermekágyas időszaknak, az összehangolódás, regenerálódás időszaka. Ne szégyelljenek az anyukák segítséget kérni, az édesapa is nyugodtan segíthet a gyermekellátásban, háztartásban, bármiben. Muszáj pihenni, minimálisan feltöltődni! Az anyaság nem azt jelenti, hogy mindent csak édesanya csinálhat.
Személy szerint – mint kezdő szülő
Nekem személy szerint, nagyon nehéz volt az első időszak, hiszen még védőnő sem volt mellettem, illetve a családban sem volt úgy igazán nagy segítségem. Mindent egyedül próbáltam/próbáltunk megoldani a férjemmel, szakirodalmak, szülői fórumok, internet, gyermekorvos segítségével. Zárójelben említeném, egy normál, tankönyvbe illő szülésem volt, és egy nagyon jó babám, akivel semmi probléma nem volt. Az összes rutintalan anyuka, kezdő szülő bakikat elkövettem/elkövettünk a férjemmel, amit csak lehet. Így már leendő szakemberként és anyukaként jót mosolygok magamon, hogy milyen dolgokat vétettünk. Sokat számított volna, ha van egy tanfolyam számunkra is, ami lényegében megmutatja, hogy milyen a gyermekalapellátás fizikai, pszichológia megközelítése. Ne szégyelljenek a kismamák segítséget kérni, tanfolyamon részt venni!
Köszönöm, hogy megoszthattam a gondolataimat!
(A képek illusztrációk, nem a szerzőt ábrázolják.)
Várandósoknak szóló cikkeinket: itt éritek el.